A minap a gyógyszerészek szóvívője visszautasította azon
állítólagos feltételezéseket, miszerint a patikusok abban lennének
érdekeltek, hogy a betegek számára a választhatóak közül a drágább
gyógyszert írassák fel. Mint éppen betegként funkcionáló
egyén, azt kell mondjam, igaza van.
Ugyanis az sem izgatja őket, khmmm, mit adnak ki a receptre... A
beteg? Dögöljön meg! Legalábbis a szombathelyi Szent Márton utcai
gyógyszertárban így gondolhatták február első pénteki munkanapjának
végefelé.
No de hát, fene a kis pofikámat, nem óhajtok megdögölni! Különben
nem mentem volna aznap délután orvoshoz a bennem akkorra már
alábbhagyó izomgörcsök miatt, amelyeket - mint a vizsgálatból
kiderült - légcsőhurut irritált. Háziorvosom fel is írta számomra a D
betűvel kezdődő nevű készítményt, amit a közeli gyógyszertárban ki is
váltottam.
Mint említettem, pénteken..., akár 13.-át is írhatta volna
naptárunk!
Ugyanis otthon elővéve szatyromból a gyógyszert, csak a kezdőbetű
stimmelt, és egészen más problémára való tablettát tartalmazott. Puff!
Ott álltam légcsőhuruttal, meg az általa birizgált lapockagörccsel
péntek este, orvosom hazament, patika bezárt, másnap hétvége, nincs
tovább. Illetve lehetett volna, mert az ügyeletes gyógyszertár a
rendkívüliségre tekintettel kiadta volna teljes áron, recept
hiányában is az eredetileg felírott gyógyszert, ha olyan rosszul
lettem volna. Kétharmados rokkantan, plusz közgyógyellátottként
köszöntem, inkább a két nappal további, tehát az olcsóbb gyógyulást
választottam...
Hoppá, tényleg! Mi van akkor, ha éppenséggel olyan szarul lévő
beteg kap egészen másra való készítményt, aki alig várja, hogy
bevehesse, olyannyira kapkodva, hogy elkerüli a figyelmét a patikusnő
hanyagsága?!
Szóval igaza volt a szóvívőnek, nem érdekli őket a nyereség - de a
beteg, az még kevésbé.
Dögöljünk meg!