Patikába mész? Dögölj meg!

A minap a gyógyszerészek szóvívője visszautasította azon állítólagos feltételezéseket, miszerint a patikusok abban lennének érdekeltek, hogy a betegek számára a választhatóak közül a drágább gyógyszert írassák fel.

Mint éppen betegként funkcionáló egyén, azt kell mondjam, igaza van.

Ugyanis az sem izgatja őket, khmmm, mit adnak ki a receptre... A beteg? Dögöljön meg! Legalábbis a szombathelyi Szent Márton utcai gyógyszertárban így gondolhatták február első pénteki munkanapjának végefelé.

No de hát, fene a kis pofikámat, nem óhajtok megdögölni! Különben nem mentem volna aznap délután orvoshoz a bennem akkorra már alábbhagyó izomgörcsök miatt, amelyeket - mint a vizsgálatból kiderült - légcsőhurut irritált. Háziorvosom fel is írta számomra a D betűvel kezdődő nevű készítményt, amit a közeli gyógyszertárban ki is váltottam.

Mint említettem, pénteken..., akár 13.-át is írhatta volna naptárunk! Ugyanis otthon elővéve szatyromból a gyógyszert, csak a kezdőbetű stimmelt, és egészen más problémára való tablettát tartalmazott. Puff!

Ott álltam légcsőhuruttal, meg az általa birizgált lapockagörccsel péntek este, orvosom hazament, patika bezárt, másnap hétvége, nincs tovább. Illetve lehetett volna, mert az ügyeletes gyógyszertár a rendkívüliségre tekintettel kiadta volna teljes áron, recept hiányában is az eredetileg felírott gyógyszert, ha olyan rosszul lettem volna. Kétharmados rokkantan, plusz közgyógyellátottként köszöntem, inkább a két nappal további, tehát az olcsóbb gyógyulást választottam...

Hoppá, tényleg! Mi van akkor, ha éppenséggel olyan szarul lévő beteg kap egészen másra való készítményt, aki alig várja, hogy bevehesse, olyannyira kapkodva, hogy elkerüli a figyelmét a patikusnő hanyagsága?!

Szóval igaza volt a szóvívőnek, nem érdekli őket a nyereség - de a beteg, az még kevésbé.

Dögöljünk meg!