Password

Az osztály néhány ismétlődő, nehéz lélegzetvételtől eltekintve csendes volt. Lassan odabotorkált az internetes géphez. Csak ő tartotta számon, hogy ilyen hálózatra van kapcsolva, a többiek a betegségükkel voltak elfoglalva. Igaz, ez kórház, és nem művelődési ház - ismerte el, de úgy érezte, még korai csak az elmúlással foglalkoznia. Mondták neki ugyan, hogy itt minden percét pihenéssel kell töltenie és nem ajánlott még a járkálás sem, de őt speciel izgatta az internet, hiszen úgynevezett free-mailes levélfiókja is van, amelyhez ugye csak egy síma net-csatlakozás kellett, ami itt jelen volt, mert látta első nap, mikor ide behozták. Mielőtt leült a gép elé, ismét érezte az ismerős szúrást bal hónalj-tájékán, ezért először pohár víz után nézett. Mohón kapta be a két tabletta görcsoldó Sirdaludot, már eszébe sem jutott, hogy valamikor fél darab is kisegítette több napra. Legszívesebben még a gyógyszer hatását is sürgette volna, ha tudja. Azért egy pillanatra méltatta az ég sötétjén virító teliholdat, de ezúttal nem törődött annak látványával, mert a dög szúrás most minden eddiginél jobban markolta. Még be tudta kapcsolni a gépet, "majd most veszek egy jó nagy levegőt és ez is el fog múlni" - gondolta, amikor már a levegővétel is csak fokozta szorítását. A windows közben kérte a felhasználó jelszavát, mert úgy volt beállítva. Erre nem számított, és csapott volna az asztalra, ha izgalmának hatására nem kényszeríti még nagyobb erőfeszítésre az újabb görcs. Mire valamennyire ebből magához tért, újfent az üres "password" mezőt látta, hirtelen elernyedt mindene, s mintha egyszerre jobban lett volna. Beletörődve tépett egy fecnit a gép melletti tömbből, ráírt egy szót, majd hátradőlt a széken és behúnyta szemeit. Amikor rátaláltak hajnalban, mozdulatlan volt. Csak a monitor villogott, a windows kezdeti képével, s üres password- mezővel. Észrevették a kezében maradt papírt, rajta csupa nagybetűvel az angol szó: DEATH.