Password
Az osztály néhány ismétlődő, nehéz lélegzetvételtől eltekintve
csendes volt. Lassan odabotorkált az internetes géphez. Csak ő
tartotta számon, hogy ilyen hálózatra van kapcsolva, a többiek a
betegségükkel voltak elfoglalva. Igaz, ez kórház, és nem művelődési
ház - ismerte el, de úgy érezte, még korai csak az elmúlással
foglalkoznia. Mondták neki ugyan, hogy itt minden percét pihenéssel
kell töltenie és nem ajánlott még a járkálás sem, de őt speciel
izgatta az internet, hiszen úgynevezett free-mailes levélfiókja is
van, amelyhez ugye csak egy síma net-csatlakozás kellett, ami itt
jelen volt, mert látta első nap, mikor ide behozták. Mielőtt leült a
gép elé, ismét érezte az ismerős szúrást bal hónalj-tájékán, ezért
először pohár víz után nézett. Mohón kapta be a két tabletta
görcsoldó Sirdaludot, már eszébe sem jutott, hogy valamikor fél darab
is kisegítette több napra. Legszívesebben még a gyógyszer hatását is
sürgette volna, ha tudja. Azért egy pillanatra méltatta az ég
sötétjén virító teliholdat, de ezúttal nem törődött annak
látványával, mert a dög szúrás most minden eddiginél jobban markolta.
Még be tudta kapcsolni a gépet, "majd most veszek egy jó nagy levegőt
és ez is el fog múlni" - gondolta, amikor már a levegővétel is csak
fokozta szorítását. A windows közben kérte a felhasználó jelszavát,
mert úgy volt beállítva. Erre nem számított, és csapott volna az
asztalra, ha izgalmának hatására nem kényszeríti még nagyobb
erőfeszítésre az újabb görcs. Mire valamennyire ebből magához tért,
újfent az üres "password" mezőt látta, hirtelen elernyedt mindene, s
mintha egyszerre jobban lett volna. Beletörődve tépett egy fecnit a
gép melletti tömbből, ráírt egy szót, majd hátradőlt a széken és
behúnyta szemeit. Amikor rátaláltak hajnalban, mozdulatlan volt. Csak
a monitor villogott, a windows kezdeti képével, s üres password-
mezővel. Észrevették a kezében maradt papírt, rajta csupa nagybetűvel
az angol szó: DEATH.