Egy hiteles ember

Amikor Göncz Árpád urat tíz évvel ezelőtt beiktatták köztársasági elnöki hivatalába, sokan csak az úgynevezett "MDF-SZDSZ paktumot" vették észre, holott fiatal demokráciánk legfőbb közjogi méltóságának felelős kiválasztása - az elmúlt évtized igazolta! - túlnőtt mindenféle vélt/valós politikai besoroláson. S a kiválasztott személy tökéletesen ennek megfelelően viselkedett. Persze, demagóg nézetű hangoskodók számára maga a Jóisten sem tökéletes, így a halandó Göncz Árpád is megkapta jócskán nem egyszer a magáét, itthon és külföldön egyaránt. Szerencsére ezeket a támadó szélsőségeseket ugyanolyan megfelelően tudta kezelni, mint a szenzációhajhászásban személyét sem kímélő újságírókat. Tízszer háromszázhatvanöt napja alatt példamutatóan magasra emelte a mércét, utódja személyének kilététől függetlenül. Neki azért volt nehéz, mert hosszú idő után elsőként kellett "meghonosítania" az Általa betöltött posztot, a napokban helyét elfoglalónak pedig azért nem lesz könnyű, mert - mint írtam - a gönczi mérce igen magasra állíttatott!

Igazából az 1990-es beiktatására nem is nagyon emlékszem, bizonyára televíziós csatornáink előveszik majd a korabeli felvételeket. Személyesen is csak szóvivőjét ismertem meg először, az 1992-es olimpiai eskütétel alatt, az Opera előcsarnokában, ahol a MOB elnökével egyeztettem a három nappal későbbi interjút. Faragó Andrásnak amúgy Göncz Árpád sokat köszönhet, hiszen szó szerint mindent megtett azért, hogy Köztársaságunk Elnöke körül a lehető legnyugodtabb legyen a háttér, ami persze nekünk, exkluzív interjúra vágyó zsurnalisztáknak néha bizony nagyon nem tetszett. Emlékszem, az említett ötkarikás fogadalom után talán fél évvel, s közvetlenül az emlékezetes '92. október 23-ai parlamenti lépcsős kifütyülést követő napokban Szombathelyen járt, a Megyei Művelődési Központban. Faragó úr megismerte profilomat, mondom, ha már így állunk, kaphatok-e főnökétől villáminterjút? Írjam le a kérdések vázlatát, meglátjuk, válaszolta. Az adott esemény szünetében össze is hajoltak, nézegetve papirosomat, ahol némi politika is akadt kérdéseimben. El is tekintett Elnök úr a válaszadástól. Nem így kedves felesége, Zsuzsa asszony; igaz, Vele elkerültem a politizálást, és inkább családi jellegű hétköznapjaikról beszélgettünk, amikor a szintén helyi Művelődési és Sportházban a szombathelyi kórház koraszülött osztálya számára rendeztek jótékonysági műsort. Ennek a találkozásnak köszönhetem, hogy évente összeállíthattam egy csokorra való kérdést Elnök úrnak, azzal a mindenkori udvarias feltétellel, miszerint a napi politikára vonatkozókat mellőzzük. Nem volt nehéz...

Hullámzó közéleti környezet vette körül. Viszont 1995-ös újraválasztása a szocialista-liberális kormány idején nem is lehetett vitás, szerencsére a mostani szavazási bohózatok is elkerülték. Más kérdés, az ő türelmével és józan ítélőképességével a hivatali ideje alatti kormányok is hasonló mértékben rendelkezhettek volna. A szaporodó politikai cirkuszok (Tocsik-botrány, VIP-lista, megfigyelési-botrány és olaj-ügy) közepette talán az egyetlen olyan magyar politikus, akire azt lehet mondani: HITELES EMBER.

Köszönet a munkájáért, tisztelt Elnök Úr!