Egy hiteles
ember
Amikor Göncz Árpád urat tíz évvel ezelőtt beiktatták köztársasági
elnöki hivatalába, sokan csak az úgynevezett "MDF-SZDSZ paktumot"
vették észre, holott fiatal demokráciánk legfőbb közjogi méltóságának
felelős kiválasztása - az elmúlt évtized igazolta! - túlnőtt
mindenféle vélt/valós politikai besoroláson. S a kiválasztott személy
tökéletesen ennek megfelelően viselkedett. Persze, demagóg nézetű
hangoskodók számára maga a Jóisten sem tökéletes, így a halandó Göncz
Árpád is megkapta jócskán nem egyszer a magáét, itthon és külföldön
egyaránt. Szerencsére ezeket a támadó szélsőségeseket ugyanolyan
megfelelően tudta kezelni, mint a szenzációhajhászásban személyét sem
kímélő újságírókat. Tízszer háromszázhatvanöt napja alatt
példamutatóan magasra emelte a mércét, utódja személyének kilététől
függetlenül. Neki azért volt nehéz, mert hosszú idő után elsőként
kellett "meghonosítania" az Általa betöltött posztot, a napokban
helyét elfoglalónak pedig azért nem lesz könnyű, mert - mint írtam -
a gönczi mérce igen magasra állíttatott!
Igazából az 1990-es beiktatására nem is nagyon emlékszem,
bizonyára televíziós csatornáink előveszik majd a korabeli
felvételeket. Személyesen is csak szóvivőjét ismertem meg először, az
1992-es olimpiai eskütétel alatt, az Opera előcsarnokában, ahol a MOB
elnökével egyeztettem a három nappal későbbi interjút. Faragó
Andrásnak amúgy Göncz Árpád sokat köszönhet, hiszen szó szerint
mindent megtett azért, hogy Köztársaságunk Elnöke körül a lehető
legnyugodtabb legyen a háttér, ami persze nekünk, exkluzív interjúra
vágyó zsurnalisztáknak néha bizony nagyon nem tetszett. Emlékszem, az
említett ötkarikás fogadalom után talán fél évvel, s közvetlenül az
emlékezetes '92. október 23-ai parlamenti lépcsős kifütyülést követő
napokban Szombathelyen járt, a Megyei Művelődési Központban. Faragó
úr megismerte profilomat, mondom, ha már így állunk, kaphatok-e
főnökétől villáminterjút? Írjam le a kérdések vázlatát, meglátjuk,
válaszolta. Az adott esemény szünetében össze is hajoltak, nézegetve
papirosomat, ahol némi politika is akadt kérdéseimben. El is
tekintett Elnök úr a válaszadástól. Nem így kedves felesége, Zsuzsa
asszony; igaz, Vele elkerültem a politizálást, és inkább családi
jellegű hétköznapjaikról beszélgettünk, amikor a szintén helyi
Művelődési és Sportházban a szombathelyi kórház koraszülött osztálya
számára rendeztek jótékonysági műsort. Ennek a találkozásnak
köszönhetem, hogy évente összeállíthattam egy csokorra való kérdést
Elnök úrnak, azzal a mindenkori udvarias feltétellel, miszerint a
napi politikára vonatkozókat mellőzzük. Nem volt nehéz...
Hullámzó közéleti környezet vette körül. Viszont 1995-ös
újraválasztása a szocialista-liberális kormány idején nem is lehetett
vitás, szerencsére a mostani szavazási bohózatok is elkerülték. Más
kérdés, az ő türelmével és józan ítélőképességével a hivatali ideje
alatti kormányok is hasonló mértékben rendelkezhettek volna. A
szaporodó politikai cirkuszok (Tocsik-botrány, VIP-lista,
megfigyelési-botrány és olaj-ügy) közepette talán az egyetlen olyan
magyar politikus, akire azt lehet mondani: HITELES EMBER.
Köszönet a munkájáért, tisztelt Elnök Úr!