Május

"Ne várd a májust, közelít a tél" - énekelte Zorán a közelmúlt egyik slágerében. Pedig hogy vártuk a májust 1990-ben, emlékeznek? Mi például március 25-ére, az első szabad választások első fordulójának reggelén lelkesen azt mondtuk egymásnak a fürdőszobában: "ez egy szép nap!" Hiszen annyi minden másképp lesz majd, mint Kádár-apánk idején volt... S vártuk a májust, az első szabadon választott magyar Parlament megalakulását, amely végre demokratikusan és tisztességesen működik. Aztán kaptunk egy kurzust, legalább annyi ideológiával megtömve, mint a hatvanas évek kommunizmusa. 1994-ben tehát ezért vártuk a májust, hogy ennek, a '30-as évek egyfajta másolatának vessünk véget. Csak hát ez Magyarország, itt úgy látszik, az emberek nem tudtak, vagy nem akartak még szabadabban gondolkodni. Különben mi más lehetett az oka, hogy a reformkommunisták irányította MSZP kapta a szavazatok zömét? Ők nem csináltak kurzust, "csak" áldozatvállalásra kérték a lakosságot. Ki-ki eldöntheti magában, hogy amivel a saját területén hozzá kellett járulnia ehhez, az megérte-e, vagy sem. Mindenesetre a politika, mint olyan, ma nem ugyanazt jelenti számunkra, mint ama kilenc évvel ezelőtti, március végi reggelen. Lényegesen kevesebbet. Ám ahogy mondani szokták, a remény hal meg utoljára. Szóval újra itt a május, újra választhatunk.