Profi
Hát ez jó. Nem tudtam, mi hiányzik nekem ahhoz, hogy nyugodtan
aludjak. Most már semmi kétség, a magyar labdarúgásban uralkodó langyosvíz
tette eddig, hogy éjszakánként felriadtam lidérces álmaimból. Bizony. S
nappal sem volt sokkal rózsásabb a helyzet, illetve mit is álmodhattam volna
ilyen magyar valósággal megáldva? Kész csoda, hogy magyar szurkoló akadt
még honi stadionokban!
Ám ennek az áldatlan állapotnak vége, itt a PROFIBAJNOKSÁG. Hurrá!
Aztán tessenek mondani, Hölgyeim és Uraim, ezentúl tényleg másképp
lesz? Gelei is megfoghatta volna a labdát, mielőtt a szovjetek kirúgták a
kezei közül. S akkor a négy közé is juthattunk volna. ('66) Albert és
társai is lehetettek volna fizikailag férfiasabbak Dániában, a selejtezőn. ĺgy aztán jött az a harmadik meccs a csehszlovákokkal. ('69) Fábián is adhatta volna nem belgának a labdát, 14 percnyire az EB-négybe jutástól. ('72) Vidáts Csaba is jobban ügyelhetett volna Edströmre, a selejtezőn.
('74) "Törő és Nyíl" is fegyelmezhette volna magát Argentínában. ('78) S így tovább, mígnem az utolsó, de a legnagyobb szovjet "zakó" ('86) kiölt belőlem
minden addigi reményt arra nézve, hogy itt FUTBALL alakuljon ki. Mondtam is akkor, magamba roskadva a hatostól, hogy ha így "haladunk" egyszer még a dupláját is megkaphatjuk. Meg is kaptuk. Igaz, két meccsen - a jugóktól -,
de ez már oly mindegy... Elég sok idő eltelt a nulla-hat meg az
egy-tizenkettő között.
Ha ismerik azt a viccet, melyben a csiga annak örül, hogy lassan
halad, mert tudja, rossz irányba igyekszik, akkor talán a magyar foci is hasonló okból mulasztott el 11 hosszú évet...
Csak nehogy a profiligából is proficsiga legyen!