Dózsa György unokái

Kovács No.1 úr vitázna, pedig van rá alkalma a T. Ház vitanapjain...

Csak hát a helyhatósági választások közeledte, amit még nem veszített el. Miután az országosat pártja már elvesztette. Így aztán újabban a dolgok Kovács No.1 úrék szerint helyben dőlnek el. Mert mint írtam, odafönn már eldőltek... Hogy eleddig a helyiekre nem figyeltek május végéig? Elvégre a futballban is mindig a következő meccset kell megnyerni! S a legnagyobb sportág mégiscsak a politika, nemde? Kis pénz, kis... bizony; nagy pénz - nagy politika. Mit mondanak? Hogy én ideologizálgatok?! Ugyan... Éppen azt szeretném, ha mindenki észrevenné, lejárt az ideje annak, hogy ilyen-olyan oldalú jelzőket ragasszunk szegény, szerencsétlen pártjainkra. Szélsőségek akadnak azért, hogyne, kivételként ők erősítik a szabályt, miszerint nem szabad politizálni. Amúgy ezek a kis pártemberek egytől egyig gazdasági alapon működnek. Csak nem mindig tartják be a szabályokat. Mint nyáron az exkormányfő, most meg az exkülminiszter.

Árnyék-kormányra tett javaslatuk után ezúttal ismét tévé-vitázni akartak.

Hiszen Kovács No.1 úr elődje - mármint pártja élén - elvesztette a májusi tévé-vitát a jelenlegi miniszterelnökkel szemben, ami Kovács No.1 urat igen érzékenyen érinthette, hiszen a honi diplomácia vezetése helyett be kell érnie pártja és frakciója első számú funkciójával. Gazdaságilag más helyzet, hisz kevesebb jut a pártkonyhára. Ám ha az önkormányzati választásokon megfordulna az országos tendencia, akkor ugyebár lehet reménykedni, hogy gazdaságilag mégis jobb lesz - Kovács No.1 úréknak bizonyára. Hiszen ő ebbőlt élt mindig is, mert politikai pályára adta a fejét. Ilyesfajta pályafutás pedig nem létezik taktika nélkül. E mesterkedések szerves része a nyilvánosság előtti szereplések sorozata, amibe beleférnek néha soron kívüli próbálkozások, mint a tévé-vita ötlete, mégha semmi szükségünk sincs rá. Mármint nekünk, speciel négyévenként fontossá váló, egyébként sokadik számú állampolgároknak.

Nem mondtam igazat; mi is szívesen vitatkoznánk Kovács No.1 úrral... Miről?

Attól tartok, jó néhány dologról. Olyanokról, amik már kissé unalmasan visszatérnek, aszerint, hogy Kovács No.1 úr és csapata ellenzékben van-e éppen, vagy szakértően kormányozza sokat megélt országunkat... Hogy hogyan lett 1989-ben új párt a divatjamúlt régiből, hogyan őrizték meg sok helyen gazdasági pozíciójukat egy bukott 40 év pártemberei, miért nem képezte kompenzáció tárgyát a keletnémet menekültek kiengedése, úgy, ahogy azt romániai németekkel megtették, és miért nem izgatta a nyugdíjasok helyzete Kovács No.1 urat, amikor a Bokros-csomagot kíméletlenül keresztülvitték, valamint miért konszolidálnak Isten tudja hányadszor csődbe ment bankot? Ez utóbbival kapcsolatban arra is emlékeztetnék, szabad piacgazdaságot akartunk és anno' azt hirdettük - rendszerváltás címén -, hogy ami veszteséges, azt fel kell számolni. No ez úgy fest ezidáig: ha gyár akkor igen - a munkások mehetnek az utcára; ha bank akkor nem - a bankárok üzleteljenek tovább... Sajátos logika, csak hosszú távon ennek nincs hitele. Ezért maradjunk annyiban, hogy nekünk, szavazópolgároknak dolgoznunk kell, hogy tisztességesen fizethessük az adót...

S ha már nagyon elviselhetetlen lesz, akkor majd példát vehetünk Dózsa Györgytől...