Dózsa György
unokái
Kovács No.1 úr vitázna, pedig van rá alkalma a T. Ház
vitanapjain...
Csak hát a helyhatósági választások közeledte, amit még nem
veszített el. Miután az országosat pártja már elvesztette. Így aztán
újabban a dolgok Kovács No.1 úrék szerint helyben dőlnek el. Mert
mint írtam, odafönn már eldőltek... Hogy eleddig a helyiekre nem
figyeltek május végéig? Elvégre a futballban is mindig a következő
meccset kell megnyerni! S a legnagyobb sportág mégiscsak a politika,
nemde? Kis pénz, kis... bizony; nagy pénz - nagy politika. Mit
mondanak? Hogy én ideologizálgatok?! Ugyan... Éppen azt szeretném, ha
mindenki észrevenné, lejárt az ideje annak, hogy ilyen-olyan oldalú
jelzőket ragasszunk szegény, szerencsétlen pártjainkra. Szélsőségek
akadnak azért, hogyne, kivételként ők erősítik a szabályt, miszerint
nem szabad politizálni. Amúgy ezek a kis pártemberek egytől egyig
gazdasági alapon működnek. Csak nem mindig tartják be a szabályokat.
Mint nyáron az exkormányfő, most meg az exkülminiszter.
Árnyék-kormányra tett javaslatuk után ezúttal ismét tévé-vitázni
akartak.
Hiszen Kovács No.1 úr elődje - mármint pártja élén - elvesztette a
májusi tévé-vitát a jelenlegi miniszterelnökkel szemben, ami Kovács
No.1 urat igen érzékenyen érinthette, hiszen a honi diplomácia
vezetése helyett be kell érnie pártja és frakciója első számú
funkciójával. Gazdaságilag más helyzet, hisz kevesebb jut a
pártkonyhára. Ám ha az önkormányzati választásokon megfordulna az
országos tendencia, akkor ugyebár lehet reménykedni, hogy
gazdaságilag
mégis jobb lesz - Kovács No.1 úréknak bizonyára. Hiszen ő ebbőlt élt
mindig is, mert politikai pályára adta a fejét. Ilyesfajta pályafutás
pedig nem létezik taktika nélkül. E mesterkedések szerves része a
nyilvánosság előtti szereplések sorozata, amibe beleférnek néha soron
kívüli próbálkozások, mint a tévé-vita ötlete, mégha semmi szükségünk
sincs rá. Mármint nekünk, speciel négyévenként fontossá váló,
egyébként sokadik számú állampolgároknak.
Nem mondtam igazat; mi is szívesen vitatkoznánk Kovács No.1
úrral... Miről?
Attól tartok, jó néhány dologról. Olyanokról, amik már kissé
unalmasan visszatérnek, aszerint, hogy Kovács No.1 úr és csapata
ellenzékben van-e éppen, vagy szakértően kormányozza sokat megélt
országunkat... Hogy hogyan lett 1989-ben új párt a divatjamúlt
régiből, hogyan őrizték meg sok helyen gazdasági pozíciójukat egy
bukott 40 év pártemberei, miért nem képezte kompenzáció tárgyát a
keletnémet menekültek kiengedése, úgy, ahogy azt romániai németekkel
megtették, és miért nem izgatta a nyugdíjasok helyzete Kovács No.1
urat, amikor a Bokros-csomagot kíméletlenül keresztülvitték, valamint
miért konszolidálnak Isten tudja hányadszor csődbe ment bankot? Ez
utóbbival kapcsolatban arra is emlékeztetnék, szabad piacgazdaságot
akartunk és anno' azt hirdettük - rendszerváltás címén -, hogy ami
veszteséges, azt fel kell számolni. No ez úgy fest ezidáig: ha gyár
akkor igen - a munkások mehetnek az utcára; ha bank akkor nem - a
bankárok üzleteljenek tovább... Sajátos logika, csak hosszú távon
ennek nincs hitele. Ezért maradjunk annyiban, hogy nekünk,
szavazópolgároknak dolgoznunk kell, hogy tisztességesen fizethessük
az
adót...
S ha már nagyon elviselhetetlen lesz, akkor majd példát vehetünk
Dózsa Györgytől...