Őszi monológ

Itt van az ősz. Tapogatom bal lapockámat, és szorgalmasan szuszogok. Ma már szerencsére csak a görcs helyét érzem, amely tegnap rám tört. Amúgy meg lehet szokni a dolgot.

Ennek is elejét vehettem volna talán, ha tegnapelőtt nem fekszem le egy fél tabletta Sirdalud nélkül. Ez a - körzeti orvosom szerint - nem erős görcsoldó svájci készítmény kiválóan bevált nálam a megelőzés szempontjából. Ha néhány napig nem kell bevennem, nem mindig sikerül érzékelnem a szükségességét. Bár az időváltozást másfél-két nappal előbb jelezni szokta szervezetem. A görcs aztán olyan kezelést igényel, mint amit az infarktuson átment Hofi Géza említett, "kirakatnéző-módszer"-ként: ott kell nyugton maradnom, ahol éppen vagyok - ez esetben a dolog nem fokozódik... No és persze ilyenkor egy egészet kell bekapni a görcsoldóból. Utána egy jó adag, kiadós, több órás alvás. Másnapra már mondom, csak a helyét érzem az "epicentrumnak". Amíg e gyógyszert el nem találta problémámra szegedi kezelőorvosom, bizony 2-3 havonta tényleg az infarktus tüneteit produkáltam. Összerogyás, nyögés és izzadás. Hozzá kell tenni, abban az időben panel lakásunk volt a csongrádi megyeszékhelyen. Az első ilyen esetnél kihívták szomszédaim a mentőt, az orvosnő azonnal beszállított. Bizonyára épületes látvány lehettem. EKG-vizsgálat (azóta is mindig rendben), meg vérnyomás-mérés, majd nyugtató injekció a karomba, kalcium a lapockámba és a saját lábamon távozhattam onnan, ahova úgy vittek. Ennek már több, mint egy évtizede, s idestova hat éve lokalizálja tüneteimet a megfelelő gyógyszer. Azóta a néha mégis rám törő görcsöt is könnyebben viselem.

Itt van az ősz. Holnapra is hidegfronttal "bíztatnak". Tapogatom tovább lapockámat, és mély levegőket veszek az erkélyen. Éjszakára majd bedobok fél tablettát abból a svájciból. Meg lehet szokni a dolgot. Fiatalabb már úgysem leszek.