Őszi
monológ
Itt van az ősz. Tapogatom bal lapockámat, és szorgalmasan
szuszogok. Ma már szerencsére csak a görcs helyét érzem, amely tegnap
rám tört. Amúgy meg lehet szokni a dolgot.
Ennek is elejét vehettem volna talán, ha tegnapelőtt nem fekszem
le
egy fél tabletta Sirdalud nélkül. Ez a - körzeti orvosom szerint -
nem
erős görcsoldó svájci készítmény kiválóan bevált nálam a megelőzés
szempontjából. Ha néhány napig nem kell bevennem, nem mindig sikerül
érzékelnem a szükségességét. Bár az időváltozást másfél-két nappal
előbb jelezni szokta szervezetem. A görcs aztán olyan kezelést
igényel, mint amit az infarktuson átment Hofi Géza említett,
"kirakatnéző-módszer"-ként: ott kell nyugton maradnom, ahol éppen
vagyok - ez esetben a dolog nem fokozódik... No és persze ilyenkor
egy
egészet kell bekapni a görcsoldóból. Utána egy jó adag, kiadós, több
órás alvás. Másnapra már mondom, csak a helyét érzem az
"epicentrumnak". Amíg e gyógyszert el nem találta problémámra szegedi
kezelőorvosom, bizony 2-3 havonta tényleg az infarktus tüneteit
produkáltam. Összerogyás, nyögés és izzadás. Hozzá kell tenni, abban
az időben panel lakásunk volt a csongrádi megyeszékhelyen. Az első
ilyen esetnél kihívták szomszédaim a mentőt, az orvosnő azonnal
beszállított. Bizonyára épületes látvány lehettem. EKG-vizsgálat
(azóta is mindig rendben), meg vérnyomás-mérés, majd nyugtató
injekció
a karomba, kalcium a lapockámba és a saját lábamon távozhattam onnan,
ahova úgy vittek. Ennek már több, mint egy évtizede, s idestova hat
éve lokalizálja tüneteimet a megfelelő gyógyszer. Azóta a néha mégis
rám törő görcsöt is könnyebben viselem.
Itt van az ősz. Holnapra is hidegfronttal "bíztatnak". Tapogatom
tovább lapockámat, és mély levegőket veszek az erkélyen. Éjszakára
majd bedobok fél tablettát abból a svájciból. Meg lehet szokni a
dolgot. Fiatalabb már úgysem leszek.