Heti sztorink
V.
Van egy különös évfordulónk. Több szempontból is az. Csak azt
vegyük, kevésbé kezdte ki a politika, ugye máris szokatlan? Szakmai
szempontból pedig ez a csúcs, hiszen sem előtte, sem azóta ilyen
produktum nem született. Ami lehetett volna ehhez mérhető
teljesítmény, az a két focivébé-döntő, ahol vesztesként hagyta el
magyar labdarúgó válogatott a pályát. Ezek egyike sem mostanában
esett
meg, sajnos. S ez a november 25. 1953 zord időszakából büszkén
kinőtte
magát - nemcsak honi futball-történelmünkben. Ennek immár 45 éve.
Magam a 6:3 és az '54 tavaszi 7:1, valamint az említett vb-döntők
után fajsúlyában csak a következő teljesítményt, az angliai '66-os
világbajnokságon lejátszott magyar-brazil meccset élhettem át
"élőben", a televízió közvetítése által. Kár, hogy ez nem a döntő
volt... Ezután nem sokkal vehettem kézbe Sebes Guszti bácsi könyvét,
amely "A magyar labdarúgás" címet viselte. Ezzel végleg be lettem
oltva az igazi foci szeretetével. Az, hogy ma sokkal kevésbé
érdekelnek a mérkőzések, nem rajongásom múlását jelenti, hanem a
labdarúgás változott meg. A magyar ilyen lett, a külföldi (ebből is
jócskán átveszünk, ha jó, ha nem!) pedig túlzottan a fogyasztói
társadalom kiszolgálója, valami félelmetesen gépies, már-már
futball-show lett az arénában. Máig is fájlalom, hogy ama november
végi mérföldkövet lerakó, aranycsapat legendás szövetségi kapitánya
által írott könyvet valakinek könnyelműen kölcsönadtam és sohasem
kaptam vissza. Úgy látszik, ő is tudta, mit kaparinthatott meg...
Maradt a foci-imádat, de azt ne kérdezzék, milyen volt a megélt
magyar-brazil után - pedig ez nem '53 nov. 25 volt - megtapasztalni,
ahogy egyre csak rosszabb és még rosszabb lett az egykor csupa nagy
betűvel emlegetett magyar labdarúgás. Talán a Mezey-féle 1986-os
csapat volt az utolsó, amelyben még láttam fantáziát, a szovjetek
elleni 0:6-os meccs kezdetéig. Aztán - ahogy Vitray mondta a vége
felé
- mindegy már no, a fene megette. Talán valahogy másképp kéne ezt is
csinálni, elejétől kezdve a végéig. Dolgozni kellene érte, ahogy
Bozsik Cucuék tették. Kis pénz - kis foci, kezdődik a "hathárom"
másik
hősének, Puskás Feri bácsinak az elhíresült mondása. Meglehet, itt a
baj, mármint hogy nálunk jó ideje kis fociból is jól éltek a honi
futball szereplői. Mi, szurkolók meg csak nosztalgiázunk.
London, Wembley-stadion, 1953 november 25. Volt egy világverő
aranycsapatunk..