Karácsonyi pénz

A hideg ráfagyasztotta a bajuszomra lélegzetemet. Jó, hogy alsónadrágot húztam, dupla zoknival, gondoltam a mozitól való hazaérkezés közben. Kisebbik gyermekem volt a filmszínházban, én már régen pocsékoltam ilyesmire a pénzemet. Így legalább útközben egy kis Karácsony-másnapi meglepetésre is futotta a családnak, kétliteres Cherry Coke-kal és plusz csillagszóróval. Andreát megkértem, hozza le a harmadikon lévő lakásunkból a napi hulladékot, hogy magam önthessem a konténerbe. A harapós hideg mellett ugyanis ezzel külön meg kell küzdeni. Igaz, ketten vannak - mármint a kukák -, de nem egyformák. Az egyik könnyen nyílik, mert a rugó helyén nincs semmi, így ez eleve sokkal hamarabb megtelik szeméttel. Maradt a rugóval rendelkező gyüjtő, amelyre nyitás után rá kell tennem bal lábamat, mert különben olymód visszavágódik, hogy kiütné kezemből a szemetes vödröt... E mutatvány közben ezúttal nézőm is akadt: az ismerős, ősz szakállú kukázó. Kérdezte, segítsen-e, mire én elhárítottam azzal, hogy megszoktam már a "tornázást". S igyekeztem vissza lépcsőházunkba, mert mielőbb a jó meleg lakásban szerettem volna tudni magam. Ám amikor elkezdtem volna a lépcsőzést, megálltam. Elgondoltam, milyen Karácsony juthat egy ilyen embernek? Aki még ünnepen is járja a szemétgyűjtőket, hogy kidobott, de visszaváltható üveg, vagy egyéb, valamire újra használható dolog után kutasson, miközben a nagy átlag meleg lakásban élvezi a pihenést. A kiszolgáltatottság ennél jóval kisebb fokát magam is átéltem bő egy éve, két hónapon át a Vasi Magazin hetilapot terjesztve. Azóta valamelyest jobban értem ezeket a szerencsétlen guberálókat, de kíváncsi volnék, miféle előzmények után jutottak az embertelenség ilyen megalázó szintjére? Mindegy - vágtam el a további morfondírozás gondolatmenetét -, ha nekem anno segítettek azok, akik vásároltak tőlem lapot (többnyire borravalót hagyva nálam), akkor én is kivihetnék az ősz szakállúnak egy karácsonyi százast... Találtam is egyet fémből apróim között. Mire visszamentem a kukákhoz, épp indulni akart tovább. Várjon csak! Ezt tegye el - szólítottam meg, s kinyitott tenyerébe helyeztem a pénzt. Megszemlélte, köszönte és lassú léptekkel elindult a következő pár hulladékgyűjtő felé.