Karácsonyi
pénz
A hideg ráfagyasztotta a bajuszomra lélegzetemet. Jó, hogy
alsónadrágot húztam, dupla zoknival, gondoltam a mozitól való
hazaérkezés közben. Kisebbik gyermekem volt a filmszínházban, én már
régen pocsékoltam ilyesmire a pénzemet. Így legalább útközben egy kis
Karácsony-másnapi meglepetésre is futotta a családnak, kétliteres
Cherry Coke-kal és plusz csillagszóróval. Andreát megkértem, hozza le
a harmadikon lévő lakásunkból a napi hulladékot, hogy magam önthessem
a konténerbe. A harapós hideg mellett ugyanis ezzel külön meg kell
küzdeni. Igaz, ketten vannak - mármint a kukák -, de nem egyformák.
Az egyik könnyen nyílik, mert a rugó helyén nincs semmi, így ez eleve
sokkal hamarabb megtelik szeméttel. Maradt a rugóval rendelkező
gyüjtő, amelyre nyitás után rá kell tennem bal lábamat, mert különben
olymód visszavágódik, hogy kiütné kezemből a szemetes vödröt... E
mutatvány közben ezúttal nézőm is akadt: az ismerős, ősz szakállú
kukázó. Kérdezte, segítsen-e, mire én elhárítottam azzal, hogy
megszoktam már a "tornázást". S igyekeztem vissza lépcsőházunkba,
mert mielőbb a jó meleg lakásban szerettem volna tudni magam. Ám amikor
elkezdtem volna a lépcsőzést, megálltam. Elgondoltam, milyen
Karácsony juthat egy ilyen embernek? Aki még ünnepen is járja a
szemétgyűjtőket, hogy kidobott, de visszaváltható üveg, vagy egyéb, valamire újra használható dolog után kutasson, miközben a nagy átlag meleg lakásban
élvezi a pihenést. A kiszolgáltatottság ennél jóval kisebb fokát
magam is átéltem bő egy éve, két hónapon át a Vasi Magazin hetilapot
terjesztve. Azóta valamelyest jobban értem ezeket a szerencsétlen
guberálókat, de kíváncsi volnék, miféle előzmények után jutottak az
embertelenség ilyen megalázó szintjére? Mindegy - vágtam el a további
morfondírozás gondolatmenetét -, ha nekem anno segítettek azok, akik
vásároltak tőlem lapot (többnyire borravalót hagyva nálam), akkor én
is kivihetnék az ősz szakállúnak egy karácsonyi százast... Találtam
is egyet fémből apróim között. Mire visszamentem a kukákhoz, épp indulni
akart tovább. Várjon csak! Ezt tegye el - szólítottam meg, s
kinyitott tenyerébe helyeztem a pénzt. Megszemlélte, köszönte és lassú
léptekkel elindult a következő pár hulladékgyűjtő felé.