Heti sztorink
XI.
Elnézegettem ezt a André Kostolanyit, hétfőn este a TV-ben.
Mesélt,
mint a legtöbb öreg ember. Emberek és mesék - hogy az ismert mondást
átköltsem - különböznek. André bácsi története élvezetes sztory,
irigylésre méltó karriertörténet. Adottság kell hozzá. Némi emberi
tehetség persze, de sokkal inkább szükség van olyan gazdasági
tényezőre, mint a pénz. S ha őszintébbek akarunk lenni,
szükségeltetik
abból a bizonyos elvont fogalom tárgykörébe tartozó dologból is
jócskán, amit úgy neveznek: szerencse. Ez utóbbi pedig - mint a pénz -
forgandó.
André Kostolanyi pályafutása példa arra, ha valaki tehetséges,
tehetős apa és anya gyermeke, időben taníttatják, s nem kell neki a
szamárlétra minden fokát végigtoporogni, mert kiemelik az élet
párizsi
gyakorlatába, akkor a szerencse is inkább mellé állhat, tekintve,
hogy
megfelelően sáfárkodik önnön és kapott adottságaival. Hát már
megbocsássanak, van-e olyan hasonló tehetségű ember, aki a szerencsés
Kosztolányi Endre helyében ne futott volna be be hasonló ívű karriert?
Egy bizonyosan nem vethető André papa szemére, hogy nem jól
gazdálkodott volna szerencsés adottságaival, és még azt a néhány
intim
pénzügyi csődöt is sikerült újrafelemelkedéssel korrigálnia, amit
bevallottan elismert. Tehát megfelelő rálátása és kellő mérlegelő
képessége volt a dolgok megítélésében. Azt a néhány említett krach-ot
intézzük el számára azzal, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
Előre is elnézést kérek a pénz világában kétségtelenül nálamnál
jártasabb emberektől, de én most itt eretnek gondolatot írok le: ha a
pénz világa is dolgozó embereké, akik többsége - legyünk optimisták! -
tisztességesen teszi a dolgát, akkor miért az a sok, bankokkal
kapcsolatos probléma? Mert nálunk a bank-, és tőzsde-szakma területén
kezd úgy festeni a helyzet, a folytonos tőkeínjekciók, konszolidációk
és csődök láttán, (ld: Agrobank, Budapest Bank, Postabank, Realbank,
Globex RT, Lánchíd 2000, stb.) hogy nyugodtan ki lehet forgatni -
mint
ama sok szerencsétlen kisbefektetőt a pénzéből - a közmondást is;
csak
az nem dolgozik, aki mindig hibázik... (Összehasonlításul: egy több
ezer dolgozót foglalkoztató gyárba, ha veszteséges, közel sem
pumpálnak annyi tőkét, mint egy csődös bankba, és a legritkábban
szűnik meg az a pénzintézet, hanem végső esetben beolvad egy
másikba...)
A szakma magyar bajaihoz természetesen André Kostolanyinak semmi
köze. Csak erre is adhatna valami értelmes, elfogadható magyarázatot.
Ha tud