Heti sztorink XI.

Elnézegettem ezt a André Kostolanyit, hétfőn este a TV-ben. Mesélt, mint a legtöbb öreg ember. Emberek és mesék - hogy az ismert mondást átköltsem - különböznek. André bácsi története élvezetes sztory, irigylésre méltó karriertörténet. Adottság kell hozzá. Némi emberi tehetség persze, de sokkal inkább szükség van olyan gazdasági tényezőre, mint a pénz. S ha őszintébbek akarunk lenni, szükségeltetik abból a bizonyos elvont fogalom tárgykörébe tartozó dologból is jócskán, amit úgy neveznek: szerencse. Ez utóbbi pedig - mint a pénz - forgandó.

André Kostolanyi pályafutása példa arra, ha valaki tehetséges, tehetős apa és anya gyermeke, időben taníttatják, s nem kell neki a szamárlétra minden fokát végigtoporogni, mert kiemelik az élet párizsi gyakorlatába, akkor a szerencse is inkább mellé állhat, tekintve, hogy megfelelően sáfárkodik önnön és kapott adottságaival. Hát már megbocsássanak, van-e olyan hasonló tehetségű ember, aki a szerencsés Kosztolányi Endre helyében ne futott volna be be hasonló ívű karriert?

Egy bizonyosan nem vethető André papa szemére, hogy nem jól gazdálkodott volna szerencsés adottságaival, és még azt a néhány intim pénzügyi csődöt is sikerült újrafelemelkedéssel korrigálnia, amit bevallottan elismert. Tehát megfelelő rálátása és kellő mérlegelő képessége volt a dolgok megítélésében. Azt a néhány említett krach-ot intézzük el számára azzal, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.

Előre is elnézést kérek a pénz világában kétségtelenül nálamnál jártasabb emberektől, de én most itt eretnek gondolatot írok le: ha a pénz világa is dolgozó embereké, akik többsége - legyünk optimisták! - tisztességesen teszi a dolgát, akkor miért az a sok, bankokkal kapcsolatos probléma? Mert nálunk a bank-, és tőzsde-szakma területén kezd úgy festeni a helyzet, a folytonos tőkeínjekciók, konszolidációk és csődök láttán, (ld: Agrobank, Budapest Bank, Postabank, Realbank, Globex RT, Lánchíd 2000, stb.) hogy nyugodtan ki lehet forgatni - mint ama sok szerencsétlen kisbefektetőt a pénzéből - a közmondást is; csak az nem dolgozik, aki mindig hibázik... (Összehasonlításul: egy több ezer dolgozót foglalkoztató gyárba, ha veszteséges, közel sem pumpálnak annyi tőkét, mint egy csődös bankba, és a legritkábban szűnik meg az a pénzintézet, hanem végső esetben beolvad egy másikba...)

A szakma magyar bajaihoz természetesen André Kostolanyinak semmi köze. Csak erre is adhatna valami értelmes, elfogadható magyarázatot.

Ha tud