Mobil a
hóban
Az utca olyan csendes volt, mint Parlamentünk nyári szünet idején.
Csak a kétszáz méterre lévő főút felől hallatszott némi motorzaj. A
koldus fázósan kotorászott a kapualjakba tett kukák egyikében. Alig
talált valami használhatót, kaját végképp nem. Pedig Béla úr, a
sparheltbarna keverék eb igen sóvár tekintettel emlékeztette szomorú
kinézetű gazdáját arra, hogy aznap még nem reggeliztek, holott már
ebédidő is elmúlott. Béla úr, jelentem alássan, itt sincs semmi
kutyának való. S a sok szemetest megérintett kéz lecsapta az aktuális
kukafedőt.
Mondtam már magának, hogy ne csapkodjon, mert kihívom az uramat! -
sipított feléjük özvegy doktor Hauptmann Teodorné. A koldus gyorsan
odébb somfordált. Asziszed nem tudom, hogy a doktorod már régen
alulról szagolja az ibolyát? - zsörtölődött halk hümmögések
közepette. Mintha Béla úr, a sparheltbarna eb is megértette volna,
mekkorát füllentett néhai doktor Teodor özvegye, mert kettőt
odavakkantott a nyugdíjkorhatárt második klimaxként átélő, mozijegy-
kezelőnő irányába. Befogod a pofád, te tépett felmosórongy, különben
akkorát rúgok beléd, hogy átlendülsz a kerítésen! - fenyegette meg a
négylábút az özvegy. Húzzuk innét a csíkot Béla úr, mert még használt
mozijegyek sorsára jutunk, vonszolta odébb gazdája a sparheltbarnát.
Az utca végén ekkor jelent meg a kukásautó.
A koldus igyekezett még átnézni gyorsan a következő szemétgyűjtőt.
Hidegtől merev ujjaival mobiltelefont érintett. Amint megfogta, a
készülék villogva megcsörrent. Béla úr gyors mozdulattal félreugrott,
a koldus nem kevésbé hirtelen jött ijedtében messze dobta a csörgő
mobilt. Mielőtt a kukásautó keresztülhajtott rajta, még csörrentett
vala egy legutolsót. Amikor Béla úr odacaplatott hozzá, hogy jobb
hátsóját megemelve, végtisztességet adjon neki, már nem is villogott.
Csak lapult a hóban némán.