Mobil a hóban

Az utca olyan csendes volt, mint Parlamentünk nyári szünet idején. Csak a kétszáz méterre lévő főút felől hallatszott némi motorzaj. A koldus fázósan kotorászott a kapualjakba tett kukák egyikében. Alig talált valami használhatót, kaját végképp nem. Pedig Béla úr, a sparheltbarna keverék eb igen sóvár tekintettel emlékeztette szomorú kinézetű gazdáját arra, hogy aznap még nem reggeliztek, holott már ebédidő is elmúlott. Béla úr, jelentem alássan, itt sincs semmi kutyának való. S a sok szemetest megérintett kéz lecsapta az aktuális kukafedőt.

Mondtam már magának, hogy ne csapkodjon, mert kihívom az uramat! - sipított feléjük özvegy doktor Hauptmann Teodorné. A koldus gyorsan odébb somfordált. Asziszed nem tudom, hogy a doktorod már régen alulról szagolja az ibolyát? - zsörtölődött halk hümmögések közepette. Mintha Béla úr, a sparheltbarna eb is megértette volna, mekkorát füllentett néhai doktor Teodor özvegye, mert kettőt odavakkantott a nyugdíjkorhatárt második klimaxként átélő, mozijegy- kezelőnő irányába. Befogod a pofád, te tépett felmosórongy, különben akkorát rúgok beléd, hogy átlendülsz a kerítésen! - fenyegette meg a négylábút az özvegy. Húzzuk innét a csíkot Béla úr, mert még használt mozijegyek sorsára jutunk, vonszolta odébb gazdája a sparheltbarnát. Az utca végén ekkor jelent meg a kukásautó.

A koldus igyekezett még átnézni gyorsan a következő szemétgyűjtőt. Hidegtől merev ujjaival mobiltelefont érintett. Amint megfogta, a készülék villogva megcsörrent. Béla úr gyors mozdulattal félreugrott, a koldus nem kevésbé hirtelen jött ijedtében messze dobta a csörgő mobilt. Mielőtt a kukásautó keresztülhajtott rajta, még csörrentett vala egy legutolsót. Amikor Béla úr odacaplatott hozzá, hogy jobb hátsóját megemelve, végtisztességet adjon neki, már nem is villogott. Csak lapult a hóban némán.