Éljen Szlobodan?

Azt mondják a hírek, megkezdődött a visszaszámlálás. Meg hogy magyarokat is behívnak jócskán a szerbek. Mit tartogat még a történelem nagykönyvének sötét oldala? Elképzelem Titót, amint odafönn, valamelyik felhőcsücsök szélén üldögél és lógatott lábbal - igen, csak egy, mert a másik amputálva - röhög a markába... Neki is van ebben jócskán szerepe, hogy a helyzet idáig fajulhatott, de ebbe most nem érdemes belemenni. Ezzel együtt nehéz tudomásul venni, hogy alig 450-500 kilométerre innen, azzal a félelemmel nyitják ki Szabadkán és a többi, magyarok által sűrűn lakott helyen a postaládát, vajon mikor érkezik oda is egy behívó? Lehet-e azon a környéken ébredve azzal köszönteni a napot: jó reggelt?! És ahova tényleg megy a behívó, ott mi történhet? Mindenesetre félelmetes ezekbe a dolgokba belegondolni.

1984 és 1990 között többször voltam Szabadkán, a családdal kirándulva, majd újságíróként is. A 15 évvel ezelőtti "Subotica" az akkori magyar viszonyokhoz képest szinte Nyugatnak tetszett, legalábbis az üzletek árubőségét tekintve. Ki gondolta akkor, ott sétálgatva, hogy az a régió hamarosan minket fog irigyelni és aki csak teheti, átmenekül ide? Aztán '90-től nem érte meg már annyira átmenni, egy üveg Napóleon konyak még csak-csak, hiszen nálunk hetekig kitartott, de minden másnak elkezdett nagyon emelkedni az ára, itt meg az ilyen kishatár-átlépős keret nem igen változott. Meg is fordult a tendencia, a '80-as évek végétől. Nekünk már nem érte meg átruccani, Viszont Szegeden néha lépni sem lehetett egy belvárosi boltban, annyi volt a "jugó" bevásárló turista. Emlékeimben legélesebben egy panoráma autóbusz sofőr melletti ablakrész üvegén elhelyezett plakát-monstrum maradt, de tényleg akkora nagyot képzeljenek el. Valaha május elsejéken vonultak fel hasonló méretű Kádár-poszterekkel. Szóval ott ált a modern turistabusz, a főposta előtti villamos-megálló mellett, szépen rásütött az április közepi nap a szélvédő üvegre. A poszter egy ereje teljében lévő, magabiztos tekintetű férfit ábrázolt, szónoklat közben. Szerbül a következő felirat díszelgett rajta: "Éljen Szlobodan!"

Érdekes lenne felhívni néhány akkori bevásárló turistát a Milosevics-portré ékesítette busz utasai közül most, hogy a NATO repülőgépei valószínüleg légi csapásra készülnek, s halkan megkérdezném őket: tényleg, ma is mindegyikük úgy gondolja, éljen Szlobodan...?