Interjú Szabadka polgármesterével
Kasza József a hazánkhoz legközelebb fekvő jugoszláv város polgármestere, és vezeti a Vajdasági Magyarok Szövetségét is. Ismeretségünk 1990-es keletű, amikor még városelnök titulus szerinti minőségében, éppen újjáválasztása előtt fogadott a szabadkai Városházán. Mostani kérdéseimet internetes e-mail-címére küldtem, amelyekre néhány napon belül készségesen válaszolt.
- Polgármester úr kilenc évvel ezelőtt haladó szelleműnek nevezte az ottani uralkodó pártot - igaz, elsősorban annak hatvanas évek közepétől működött elődjére utalt -, amely kívülről nézve is tényleg azt a látszatot keltette, hogy Jugoszlávia előbbre tart, mint az egykori Varsói Szerződés tagállamai. Mitől fordulhatott meg Ön szerint ez a folyamat?
- Nem emlékszem pontosan milyen szövegkörnyezetben említhettem, hogy a jugoszláviai uralkodó párt haladó szellemű, hisz az első pillanattól kezdve számomra is világos, hogy a szerbiai szocialista párt egyértelműen a titói kommunista párt utódpártja, s hogy a névváltoztatás csak a hatalom átmentését szolgálta, s mint olyannak az első pillanattól kezdve komoly ellenzéke voltam, és vagyok, mint polgármester is, mint későbbi VMSz pártelnök is. Nem tudom elképzelni, hogy ekkora hibát követtem volna el kilenc évvel ezelőtt. Na de az életben sok minden előfordulhat. A folyamat nem változott meg. A téves politika a valamikori Jugoszlávia szétverését, és a mostani Jugoszlávia lerombolását eredményezte.
- S az említett folyamaton belül a Vajdaság és az ott élő magyar kisebbség politikai helyzete miként alakult ki az immár kis Jugoszlávián belül?
- Az 1974. évi jugoszláv alkotmány elfogadható módon rendezte az országon belül Vajdaság alkotmányos helyzetét, valamint az itt élő kisebbségekét is. A Vajdaság bekebelezését '89-ben végezte el Milosevic, az úgynevezett "joghurt-forradalom" útján. Szélsőséges nacionalista erőket vezényelt az utcára s ezek döntötték meg az akkori tartományi hatalmat. Ettől kezdve rohamosan romlott a Jugoszláviában élő kisebbségek helyzete, közöttük a vajdasági magyaroké is. Meg kell jegyeznem, annak ellenére, hogy a '74-es alkotmány az akkori körülményekhez képest széleskörű jogokat biztosított a kisebbségeknek, a vajdasági magyarokat ez elaltatta, a relatív anyagi jólét elkábította, a testvériség-egység szelleme pedig - amelyet 1945-től folyamatosan öntöttek fejébe - téves útra vezette. Ily módon erősödött fel az asszimiláció és ez eredményezte népességünk gyors lemorzsolódását.
- A boszniai háború és a koszovói konfliktus közötti időszak egyik eseménye volt a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségében történt szakadás, és az Ön által vezetett új szervezet, a Vajdasági Magyarok Szövetsége szemmel láthatóan markánsabb megfogalmazásokban áll ki a magyar kisebbség ügyeit érintő kérdésekben. Politikailag mi okozhatja a VMDK és a VMSz közötti ellentétet?
- A VMDK-ban történt szakadás elkerülhető lett volna, ha az akkori csúcsvezetés nem akarja mindenáron kisajátítani a döntés jogát, elszakadva ily módon a VMDK megválasztott szerveitől, később pedig tagságától és a vajdasági magyarságtól is. A VMSz megalakulása után a VMDK tovább atomizálódott, vesztette el a tekintélyét. A legutóbbi választások eredményeként csak a VMSz-nek van parlamenti képviselete szövetségi és köztársasági szinten.
- A koszovói konfliktus - lévén egy másik kisebbség ügye - azonnal óvatosabbá teszi a reálisan gondolkodó magyarokat. Sokakban felmerült, Magyarország alkalmas-e a NATO-tagságra akkor, amikor szinte minden szomszédja területén jelentős számú magyar kisebbség él. A kérdés azonnal ki is élesedett, amint elkezdődtek a bombázások. E nehezen megemészthető bonyolultságúra mérgesedett helyzetben úgy tűnt, egyedül Kasza József úr mert megfogalmazni kritikus véleményt a vajdasági magyarok helyzetének érdekében. Az Ön VMSz-elnöki szemszögéből is így néz ki a helyzet?
- Számomra soha nem volt kérdéses, hogy Magyarország alkalmas-e a NATO tagságra, ellenben az igen, hogy milyen formában vállal szerepet a koszovói konfliktusban, tekintettel a szerbiában élő magyar kisebbség helyzetére, valamint, hogy milyen formában és hangerővel hozza tudomására szomszédjának e szerepvállalását.
- Milosevic nemzetközi törvényszéki minősítése mit változtat a tényeken szabadkai szempontból?
- A hágai bíróság döntése behatárolja a mozgásteret, kibúvási lehetőségeket...
- Mekkora károkat okoztak emberéletekben és létesítményekben a bombázások Szabadkán és környékén?
- Városunkat eddig nyolc alkalommal bombázták, egy halálos áldozat és több sebesült van. Az anyagi kár tetemes, több millió német márka nagyságrendű.
- A korábbi területi autonómia, vagy annak módosított formája, esetleg egy harmadik elgondolás lenne a megoldás a magyar kisebbség helyzetére nézve?
- A vajdasági magyarság számára az önrendelkezés létkérdés. Enélkül a felmorzsolódás elkerülhetetlen. A VMSz 1998-ban elfogadott modellje európai szinten is kiállná a próbát. Ennek ellenére, tekintettel a koszovói kérdés rendezésére, modellünket bővitettük kifejezettebb területi autonómia modellel. Az elképzelések megvitatása folyamatban van. Meggyőződésem, hogy Szerbia decentralizálása nélkül nem lesz tartós megoldás ebben a térségben. Vajdaság egy területi egységet kellene, hogy képezzen Szerbia keretén belül, természetesen széleskörű önrendelkezési joggal, ennek keretén belül kantonrendszerben képzelhetó el a vajdasági magyarok területi autonómiája is.
- A minap Ön azt nyilatkozta, a jugoszláv hadsereg nem tartja be azt a megállapodást, amit a szerb parlament elfogadott. Lehet, hogy innen, Magyarország nyugati csücskéből nem minden látható pontosan, de eddig úgy tűnt, a jugoszláv hadsereget Szlobodan Milosevics irányítja. Esetleg pont arra akarta ráirányítani Polgármester úr a világ figyelmét, hogy bomlóban van a szerb hatalom egysége, vagy ezen belül gyengült Milosevics helyzete?
- A szerbiai parlament, amelynek én is tagja vagyok, világos döntést hozott. Meg kell kezdeni és végre kell hajtani a kivonulást Koszovóból, ahhoz, hogy a bombázások befejeződjenek. A döntés meghozatala óta elmúlt 4-5 nap és nem történt semmi. Ezért látom úgy, hogy a hadsereg nem hajtja végre a parlamenti döntést. Hogy kinek az utasítására? Azt hiszem, nem kell sokat találgatnunk...
- Befejezésül szeretném megkérdezni, személy szerint, szabadkai lakosként Kasza József úr hogyan éli meg a mostani hétköznapokat?
- Várakozva a békére, mert ennek nincs alternatívája. Mindenfajta erőszak újabb erőszakot szül. A bombázók moraja, mikor fejünk felett húznak el, örjítő. Soha nem tudni, hova szállítják a halált, netán mi vagyunk soron...