Corolla
A Corolla hetykén vette a kanyarokat a kőszegi hegyek között.
Néztem a bátyámat, amint magabiztosan vezetett, s valahogy nem
irigyeltem. Holott jó állása, munkahelyi kocsija van és elegánsan
pöfékeli a rövid szivart. Amúgy egyenesen hozzánk jött, egyenesen
Pestről. Miután eltöltött egy órát szerény hajlékunkban, magával vitt
egy kis kocsikázásra, mondván, valahol útközben gyümölcsöt akar
venni, amit a földeken árulnak, közvetlenül a gazdák. Aztán a határőr-
üdülő mögötti kastélyszálló teraszán kötöttünk ki, rajtunk kívül
senki lélek az asztaloknál. ideális beszélgetőhely. Kérdőn vetette
nekem, észleltem-e az orra alatti változást? Én meg csak néztem... Na
mégis, mire gondolsz, hova lett a bajuszom, tán zsebre vágtam -
nevetett. Ja, nem tűnt fel, válaszoltam, miközben egy jót húztam nagy
pohár sörömből. Amíg apáék házában laktunk, addig se volt az orrod
alatt semmi - vicceltem -, azóta meg csak nagynéha futottunk össze.
Miután felhajtotta kávéját, közölte, helyzet van, dobni készül a
Sárát. Sejtettem, mert hat év után sem vetted el - nyugtáztam. Itt
legalább nem volt gyerek, mint a tíz év után szétrobbant
házasságából, pedig Sára is akart Tőle, emlékeztem magamban a
dunántúli nőre. Hát már nem is lesz, ezek szerint. Eladjuk a lakást,
veszek valahol másikat, s megállapodok, mert azért már idestova
negyven leszek - hörpölte közben az ásványvizét. Bizony, én sem
álltam meg harmincnál, csak a hű feleségem ugyanaz, de ezeket nem
mondtam Neki, minek cukkoljam. Így alakultak a dolgai. S inkább a jó
kis söröm utolsó harmadával foglalkoztam. Szemüvegünk a pohár fölött
huncut kukucst keresztezett, mint régen, a budai ház családi
asztalánál, nyári szünidő idején. Csak a vonásaink, azok lettek
markánsabbak, párosulva ősz halántékkal. A Corolla visszafelé,
egyenes szakaszokon néha a 140-et is átlendülte, de a nagy pohár
sörtől valahogy kevésbé izgattam magam.