Corolla

A Corolla hetykén vette a kanyarokat a kőszegi hegyek között. Néztem a bátyámat, amint magabiztosan vezetett, s valahogy nem irigyeltem. Holott jó állása, munkahelyi kocsija van és elegánsan pöfékeli a rövid szivart. Amúgy egyenesen hozzánk jött, egyenesen Pestről. Miután eltöltött egy órát szerény hajlékunkban, magával vitt egy kis kocsikázásra, mondván, valahol útközben gyümölcsöt akar venni, amit a földeken árulnak, közvetlenül a gazdák. Aztán a határőr- üdülő mögötti kastélyszálló teraszán kötöttünk ki, rajtunk kívül senki lélek az asztaloknál. ideális beszélgetőhely. Kérdőn vetette nekem, észleltem-e az orra alatti változást? Én meg csak néztem... Na mégis, mire gondolsz, hova lett a bajuszom, tán zsebre vágtam - nevetett. Ja, nem tűnt fel, válaszoltam, miközben egy jót húztam nagy pohár sörömből. Amíg apáék házában laktunk, addig se volt az orrod alatt semmi - vicceltem -, azóta meg csak nagynéha futottunk össze. Miután felhajtotta kávéját, közölte, helyzet van, dobni készül a Sárát. Sejtettem, mert hat év után sem vetted el - nyugtáztam. Itt legalább nem volt gyerek, mint a tíz év után szétrobbant házasságából, pedig Sára is akart Tőle, emlékeztem magamban a dunántúli nőre. Hát már nem is lesz, ezek szerint. Eladjuk a lakást, veszek valahol másikat, s megállapodok, mert azért már idestova negyven leszek - hörpölte közben az ásványvizét. Bizony, én sem álltam meg harmincnál, csak a hű feleségem ugyanaz, de ezeket nem mondtam Neki, minek cukkoljam. Így alakultak a dolgai. S inkább a jó kis söröm utolsó harmadával foglalkoztam. Szemüvegünk a pohár fölött huncut kukucst keresztezett, mint régen, a budai ház családi asztalánál, nyári szünidő idején. Csak a vonásaink, azok lettek markánsabbak, párosulva ősz halántékkal. A Corolla visszafelé, egyenes szakaszokon néha a 140-et is átlendülte, de a nagy pohár sörtől valahogy kevésbé izgattam magam.