Páneurópai Piknik előtt
Bizony, Hölgyeim és Uraim, csak Karcsi bácsi nézi nyugodtan odaföntről eseményeinket, hiszen már nincs az élők sorában. Igaz, nem feltétlenül szükséges jobblétre szenderülni ahhoz, hogy kibúvót keressünk az évfordulók sajátos tükrébe pillantása elől. Habár a Pápa legújabb meghatározása szerint a pokol tüze nélkül még az elszámoltatás odafönn megesik, és ha Karcsi bácsi meg is maradt elvhű kommunistának, a többieket elérheti az elszámolás nehéz órája... De kikről is van szó tulajdonképpen?
Azokról a tíz évvel ezelőtti reformkommunistákká avandzsált, majd újkapitalista bőrbe bújt exkommunista vezetőkről, akik aláírták a Népszabadságban a Kádár János halála alkalmából írott nekrológot. Egyikük még Rákosi Mátyás idején is kormánytag volt, másikuk központi bizottsági titkárként szórta a nép pénzét internacionalista segítség címén, harmadikuk pedig - igaz, mindig is puhább volt a többieknél - a művelődés, majd a nép frontja terén érvényesült. Karcsi bácsi falra festett, fehér terroros ördöge helyett egészen más valósult meg. Hiszen az említett urak mindegyikének jól megy a sora, hasonlóan politikus társaiknak és politikáról gazdaságra váltott expolitikus társaiknak. Miközben a nép életszínvonala még mindig folyamatosan - az is igaz, hogy már nem bokrosi mértékben - csökken. Néhai Antall József úrnak még volt némi önkritikája, ugyanis következetesen rendszerváltozásról beszélt. Istenadta népünk meg csak tűr és türelmesen vár. Arra, amit ígértek a "rendszerváltó" politikusok, miszerint azért történt '89-90 körül, ami történt, hogy jobb, igazságosabb rendszer legyen és javuljon mindenki életszínvonala. Ne csak a politikusoké és az amúgy is tehetős üzlet- embereké.
Bizony, Hölgyeim és Uraim, csak Karcsi bácsi nézi nyugodtan eseményeinket. Miklós meg videóról szól, hiszen a bank nélküle leállna. Bár ez sántít, hiszen láthattuk, nemrég itthon volt szabadságon. Meglátogatta párttársait és egy jót evett az óbudai Siposban, tehát nélküle is szüli a pénz a pénzt. A Piknik nem zárt körű, arra már meggondolandó elmenni, mert oda újságírók is eljuthatnak. Sebaj, Miklós úr és társai ma már hisznek Istenben, gondolom, így gyónni is tudnak. Hogy szoktak-é...? Nem úgy néz ki. Mert akkor csendben és szerényen dolgoznának, ahogyan mindenkor elvárták az engedelmesre "tanított" Néptől...
Egykor szépen elbúcsúztak vezérüktől, megváltoztatták a
rendszert, de nem részesülnek a nehézségekből. Jólétük viszont annál
jogfolytonosabb maradt. Ilyenek miatt sokan kérdezik:
hol
maradt a rendszerváltás?!
Népszabadság, 1989. július 7.
