Vicc, vagy tipp...?!
Hallották, hölgyeim és uram? Ambrus Attila ügyvédje csűrt és
csavart, amiből egy sajátos logika kerekedett ki. Azt mondta: védence
soha nem lőtt senkire, fegyverét még rá sem fogta senkire, és csak
azért hordja magánál, hogy az akaratát érvényesítse...
Hát most viccelt a tisztelt ügyvéd úr, vagy tippet akart adni?!
Mert egyébbel nem lehet magyarázni egy kirívóan veszélyes bűnöző
eképpen történő, nagy nyilvánosság előtti, szemérmetlen megvédését!
No persze, "kiragadtam szövegkörnyezetéből" egy mondatot - hallom
előre a szokásos alibi választ, de azt gondolom, van egy pont, amin
túl semmilyen állítás nem állja meg a helyét, tehát ez a mondat a
whiskysre nézve szövegkörnyezettől függetlenül valótlan túlzás, nem
alkalmazható, mert nyilvánvalóan és kizárólag a körülmények
szerencsés alakulásának köszönhető, hogy fegyverét nem kellett
használnia. Abban a pillanatban bekövetkezett volna a használat,
mihelyst "munka közben" kísérlik meg elfogni. Semmi kétségem afelől,
ügyvéd úrnak arra az esetre is lett volna tarsolyában valami
"polgárbaráti", humánus indoklás. Azért nem kellene ennyire eleget
tenni az eseményeknek elsőként, s csakis elsőként nyomába eredő öt-
hat televíziós csatorna lihegő sztárriportereinek kíváncsiságának,
még akkor sem, ha netán megfizették az információt...
Vagy esetleg ők így érvényesítették az akaratukat? Az "más"!
Ezzel elérkeztünk az említett második verzióhoz, a tipphez. Sokat
sejtető az ügy! Jóval többet, mint amennyit ténylegesen Ambrus Attila
összerabolt.
Azt sugallja ugyanis, ami a rendszerváltás néhány körülménye
folytán, sanda gyanúként sajna amúgy is egyre erősödik a folyamatosan
romló életszínvonalat tapasztaló átlagemberben. Nevezetesen:
tisztességtelenül jobban meg lehet élni, mint törvénytisztelő,
hagyományos munkából.
Tessék mondani, akkor most én is "érvényesíthetem" az akaratomat?!