Pestről Szeged felé, a vasút mentén,
egy helyen sok ember van.
Ők már csak ott vannak.
Mintha várnának rám...

S várnak rám,
nem sürgetnek.
Lassan is, sokára is mehetek közéjük.
Nekik mindegy,
ők már ott vannak...

Megpillantom őket, csendben üdvözölnek,
olyanok, mint a látványuk...,
szomorúak.
De sorban állnak,
szinte vigyázzban.
Méltósággal, megadóan
tűrik a tél idejét.
Hozzáedződhettek...

S várnak rám,
nem sürgetnek.
Lassan is, sokára is mehetek közéjük.
Nekik mindegy,
ők már ott vannak...

...a temetőben.