Kötcse

Nem hagyott békén. Kötcsem, vagy ne kötcsem. Tudom, nem így kell írni, gondoltam pár nappal ezelőttig. Akkor jutott el hozzám - híreket interneten böngésző zugfirkászhoz - a nagy hír. No, nem akárhonnan, hanem exminiszterelnökünk világhálón vezetett blogja által, ami magyarul naplót jelent. Merthogy őneki a Somogy megyei Kötcsén vagyon nyaralója, azon kívül, ami még van neki, de ne "kötöcsködjünk", ugyebár.

Nem sokkal eme ismeret-terjesztő jelentőséggel bíró hír elolvasása után, jelenlegi miniszterelnökünk szóvívője sajtó elé állt, aktuális dolgokról tájékoztatni. Ilyen alkalmak során manapság, amikor ádáz hírvadászat folyik a versenygő orgánumok között, óhatatlanul elhangzik egy-egy, ártalmatlannak tűnő, de annál ravaszabb kérdés, és mivel sok idő nincs, mérlegelni is csak pillanatok állnak rendelkezésre. Ezért tehát nem mindegy, kit nevez ki egy intézmény arra, hogy vigye a szavát. Mert mint köztudott, a szó elszáll, az írás megmarad, aztán ez a fránya, megmaradt írás információul szolgál, legalábbis a mai, magyar közéletben. Szóval vigyázni kell, mit kötcsünk a sajtó orrára, mert az elszálló szó információként visszaüthet, mint ama bumeráng a Rózsaszín Párduc rajzfilm-sorozatban.

Egykor egyeduralkodó távirati irodánk sajtósa azt kérdezte a Bajnai-kormány szavait cipelő fiatalembertől, találkozik-e egymással Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc? Bevallom, én - ismerve szakmám hátulütőit - azt mondom erre, nincsenek információim. Szóval elejét vettem volna azonnali, s későbbi spekulációknak. Persze, könnyebben állítom ezt, nem nekem kellett elviselnem a kérdést. Igen, találkozik, hangzott a jóhiszemű válasz. Csak egy nagy hibája van a dolognak, a politikában ritkán előny a jóhiszeműség. Nagyon ritkán. Dióhéjban a következmény képlete: ellenzék firtatja, miről tárgyal előd és utód, kormányközeli lap meg a firtatást firtatja, kormány pedig a firtatókat oktatja. Az eredmény: tömény közéleti szappanoperáink legújabbika.

Kötcsük, ne kötcsük... - Kötcsék, fene megette.